Így született ez a teljesen saját formátum

Milyen egyszerű és mégis milyen gazdag helyzet az, amikor ül veled szemben valaki, a szemedbe néz és mesél magáról. Mesél magáról. Kiválasztja, hogy mi a fontos, mi az, amit szeretne, hogy tudnál, és megint máshova teszi azt és elhallgatja, amit nem szeretnél, ha tudnál róla.

Nem fogja elmesélni, hogy milyen randán viselkedett két éve a gyerekével vagy a feleségével, nem fogja elmesélni, hogy igazából irigy arra a kollégájára, aki megcsinálta azt, amit ő évek óta nem tud vagy lusta (ezt még jobban szégyellné).

Szóval, amit az ember elmesél magáról – ld. egy interjúban például – az nem feltétlenül a valóság, hanem egy érdekek alapján megrajzolt kép.

És persze mi, akik kívül vagyunk, nem vagyunk hülyék: annyi minden látszik az emberen, miközben beszél! Őszinte vagyok vagy ezt csak félve mesélem el? Elmesélem, de csak azért, hogy lássam a reakciódon, hogy szerinted ez gáz-e vagy végül is elmegy? Aztán meg: az nem szokott lenni, hogy valaki kérés nélkül – de kérésre se szívesen – elmondja, hogy

“értem én, hogy Te egy ilyen srácnak gondolod magad, de igazából nem ez látszik, hanem…”

Egy ismert embernél, egy színésznél, énekesnél, de bármilyen előadónál nagyon fontos, hogy mennyire magabiztos a tudásában, önmagában, elégnek és olyannak látja-e a tehetségét, a képességeit, a jellemét. Sokszor ezt abból tudja, amilyen visszajelzést kap, sokan persze biztosan tudják maguktól és semmire nincs szükségük, csak mennek előre. Márpedig, ha itt két nézőpont van, lehet különbség is.

A 6 évadnyi Lakástalkshow alatt sokat tanultam arról, hogyan lehet hagyni valakit megnyílni, gondolkodni, szemlélni saját magát. A Tesztbeszédben is valami hasonló történik: mindenki szembenéz azzal, amilyennek kívülről látszik, és ebben a közönség segít nekünk, meg a mellettük ülő másik három vendég. Ezt akartam én igazából, hogy

lássam a szemeket, az arcokat, ahogy éppen megismerik magukat ezek az emberek, és ebben a műsorban ez sikerül is.

Azt pedig még külön ideírom, hogy az elfogadás nagyon fontos és az is, hogy kizárólag szeretettel fordulhatunk a másik felé. Fordulj szeretettel afelé is, akit nem értesz, aki irritál, akit nem bírsz elviselni, mert egyszer csak elkezded majd látni, miért ilyen ő, miért érzékeled Te ilyennek, és akkor valami egészen mássá alakul a viszonyod hozzá. Remélem, hogy a műsoraimban ez tetten érhető, és remélem, így segítenek abban, hogy mindenki, aki látja őket, maga is elkezdi gyakorolni ezeket az elveket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük